Hosszú ideje nem volt már bejegyzés, de most a népszavazás kapcsán nekem is meg kell szólalnom. Ma már talán kicsit mindenki higgadtabb, és az eredmények tudatában mindenki boldogan hátradőlhet. Mindenki? Nos, igen, úgy tűnik, hogy - ilyen se fordult még elő sokszor - de minden pár sikerként kommunikálja a népszavazás eredményét. De vajon kinek van oka örülni, és kinek van oka szomorkodni? Próbáljuk meg félretenni a pillanatnyi indulatokat, és higgadtan megválaszolni ezt a kérdést.
Nem fogok sokat kertelni: mindenkinek épp annyi oka van a bosszúságra, mint az örömre. Igen, kivétel nélkül mindenkinek. Ha valaki elégedett lehet a válaszokra adott arányok miatt, az csalódott az érvényességét illetően, aki pedig elégedett azzal, hogy érvénytelen ez a népszavazás, az sem mehet el szó nélkül több, mint 3 millió ember egyértelmű, és világos akarata mellett. Persze magyar politikában egy dolgot nem szokás: beismerni a tévedéseket. Így aztán most minden párt egyértelmű sikerként beszél a népszavazásról. Nem akarok a negatív károgó hang lenni, de ha korrekt elemzést akarok végezni, akkor rá kell világítanom arra, amiről a pártok mélyen hallgatnak: miért is nem dőlhetnek elégedetten hátra.
Miért nem örülhet a Fidesz?
Elsősorban itt van a Fidesz. A Fidesz joggal érezheti magáénak a népszavazás eredményét, hiszen ő kezdeményezte, és 3 200 000 "nem" szavazat elég nagy sikernek mondható. A kormány érvényt is fog szerezni ennek a hárommillió embernek az akaratának: alkotmánymódosítást fog kezdeményezni. Csakhogy több oka is lehet a kormánynak arra, hogy bosszankodjon az eredmény miatt: egyrészt az alkotmánymódosítást korábban a Jobbik már felajánlotta a Fidesznek, de a Fidesz akkor nem élt vele, inkább népszavazást kezdeményezett. Másrészt az érvénytelenség miatt a népszavazásnak kisebb lesz a súlya Brüsszelben, habár figyelmen kívül hagyni természetesen nem lehet. Bár e ponton meg kell jegyezni, hogy a népszavazás érvénytelenségének az oka sajnos maga a Fidesz. Ha annak idején nem emeli a részvételi küszöböt 50% felé, hanem a régi szabályokat megtartja, akkor a tegnapi népszavazás is érvényes és eredményes lett volna. Sajnos a kormánypárt lábon lőtte magát azzal a fegyverrel, amit az ellenzék ellen akart felhasználni.
Orbán a lehető legjobb kommunikációt választotta tegnap: többen szavaztak "nem"-mel, mint annak idején az EU-tagság mellett. Ezt nem szabad elfelejteni, és figyelmen kívül hagyni elég nagy ostobaság lenne. Most a "nem"-mel szavazó polgárok jogosan érezhetik, hogy a baloldal cserben hagyta őket, mivel gyakorlatilag semmibe veszik a szavazatukat azzal, hogy papagájként hajtják: "De hát érvénytelen volt..." Hogy ez az érvelés hol is hibádzik, azt később fogjuk megvizsgálni. Mégsem tudhatja a Fidesz biztosan maga mögött ezt a hárommillió embert - egy másik párt is a szavazatukra hajt: ez pedig a Jobbik. A Jobbik most ki fogja használni a helyzetet, és nem véletlen, hogy tegnap Vona már hazárdírozásként írta le a népszavazást. Az alkotmánymódosítást egy éve meg lehetett volna szavazni - és ezt nem is felejtik el megemlíteni. A 3 millió "nem"-mel szavazó polgár mögé tehát nemcsak a Fidesz, hanem a Jobbik is beállt, és innentől már csak ügyes kommunikáció kérdése, hogy a legnagyobb ellenzéki párt mennyi szavazót tud elszívni a kormánypártoktól.
Ennek lehetőségét ostobaság volna alábecsülni! Volt ugyanis még egy dolog, ami tegnap csődöt mondott: a habonyi kommunikáció. Ez volt ugyanis az első olyan választás/szavazás, aminek a Fidesz az új kommunikációs stábbal és az új médiaháttérrel vágott neki a Simicska-szakítás után. Az új médiagépezet kudarca az, hogy egy olyan kérdésben sem sikerült megmozgósítani a választók legalább 50%-át, amiben egyébként a társadalom túlnyomó többsége azonos véleményen van. Aligha fogja ezt Orbán elnézni a médiastábnak, és biztosak lehetünk benne, hogy fejek fognak hullani. Annak idején Simicska kétszer is összehozta a 2/3-ot a Fidesznek (ne becsüljük alá a kommunikáció erejét), és érdekes módon a Fidesz azokban az időkben vesztette el a 2/3-os támogatását, amikor Simicska úgy döntött, hogy hátat fordít Orbánnak. Az új média legfontosabb kommunikációs eleme a migrációs krízis lett, és ennek betetőzése volt a tegnapi népszavazás. Az érvényességi küszöb elérése lett volna az igazi siker. Érdekes kérdés, hogy miképpen fogják majd átalakítani a kommunikációt az elkövetkező hónapokban - merthogy átfogják, az biztos.
Miért nem örülhet a baloldal?
Szintén hatalmas az örömködés a baloldal háza táján: ők azok, akik kezüket dörzsölik a népszavazás érvénytelenségét látván. Ők azok, akik most habzó szájjal követelik a kormány távozását, és elégedettek, hogy bejött az otthon maradós kampányuk. De valóban van okuk örömre? Aligha. Otthonmaradásra buzdítani valakit nem egy nagy kunszt. Aligha hihetjük, hogy az otthonmaradó emberek többsége a baloldal felszólítására maradt otthon. Van, akit nem is érdekel ez az egész, vannak, akik amúgy sosem mennek el szavazni, mások lusták voltak. Sosem szerencsés olyanokra építkezni, akik otthon maradtak. A baloldal nem tudta felmérni, mennyi embert tud mozgósítani. Mert nem is mozgósítottak senkit. Most sunyi módon mégis ők üvöltenek teli torokból. Pedig ha annyi embert tudnak mozgósítani egy országgyűlési választáson, mint tegnap a népszavazáson, akkor nagy bajban vannak.
Már pedig a baloldalnak évek óta nem áll jól a szénája. Nemcsak, hogy megújulni képtelen, a nemzeti ügyekben fel nem szólaló társaság, de még rettenetesen ostobák is. Igen, erre nincs jobb szó: ostobák. Egyedül Fodor volt, aki következetesen és keményen felvállalta a véleményét, és az "igen" szavazat leadására buzdított. Akármennyire is nem értek vele egyet, de azt nem lehet elvitatni, hogy ez legalább egy bátor lépés volt. De mennyi is lett az igenek aránya tegnap? Kevesebb, mint 2%. Ennyi. Ez a látható támogatottsága Brüsszel migránspolitikájának, a többi csak mellébeszélés. A baloldal mindig is kiállt Brüsszel mellett, akkor is, ha az a nemzeti érdekkel ellentétes volt. Most is ők voltak, akik a leghevesebben tüntettek a migránsok "emberséges fogadtatása" mellett. Gyurcsány volt, aki teli torokból gyalázta a határainkat védő rendőröket, amikor a migránsok áttörtek Röszkénél. A baloldal kimutatta foga fehérjét migránsügyben, de most arra verik a mellüket, hogy sikeresen otthon maradtak.
Hát nem, kedves Gyurcsány, Fodor és többiek: nem az otthonmaradás a ti érdemetek, hanem az a 2%. Az a 2% mutatja, hogy mennyien követik a ti politikátokat. Mert nem csak az számít, mire szólítotok fel egy szavazás kapcsán, de az is, mit mondtok akkor, amikor egyébként nincs kampányidőszak, és nem kell szavazni. Ez a 2% jobban mutatja meg, hogy mennyien értenek egyet a baloldal politikájával, mint az, hogy hányan maradtak távol. Aki lusta/közömbös/gyáva, az távol maradt tegnap. De ilyen emberekre nem lehet építkezni. Ilyen emberekre nem lehet biztos szavazóbázist építeni. A baloldal még mozgósítani sem tud, de most persze nagyon elégedettek magukkal.
De van valami, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni: a magát demokratikusnak beállító baloldal gyakorlatilag semmibe veszi annak a 3,2 millió embernek az akaratát, akik tegnap véleményt nyílvánítottak. A baloldalt nem nagyon zavarja, hogy az EU tagság mellett sem tették le ennyien a voksukat. Őket nem a demokrácia érdekli, nem a nép akarata - és ezt megint be is bizonyították: csak a saját kicsinyes, aljas, hazug politikai játszmáik. De ebből nem lesz győzelem. Aki otthon marad, az csak egy valamiről dönt: hogy mások döntenek helyette. Hát mások döntöttek is az otthonmaradók helyett. Ezt győzelemnek beállítani szánalmas. Persze nem tudom mi lenne, ha a demokrácia egyik legfőbb intézménye, a népszavazás ellen uszító balliberális csürhe mindegyikének házába beköltöztetnénk egy-két migránst. Bizony, ők sipítoznának a leghangosabban. Nincs oka tehát örömre a baloldalnak sem, mert két dolgot tudtak tegnap megmutatni: képtelenek mozgósítani, és nemzeti ügyekben még mindig nem lehet rájuk számítani.
Miért nem örülhet Brüsszel?
Nincs oka örömre Brüsszelnek sem. Ők sem mehetnek el szó nélkül az emberek akarata mellett. Nem csak Magyarország ellenzi a betelepítési kvótát, hanem több Kelet-Európai ország is. 3,2 millió ember akaratát nem lehet figyelmen kívül hagyni, és ezt nekik is tudni kell. Hiába, de nem áll olyan jól az Európai Unió szénája, mint ahogy állnia kéne. A britek éppen most hagyják el a süllyedő hajót. A migrációs válságot még mindig képtelenek voltak megoldani. A TTIP és CETA-tárgyalások (amikről külön bejegyzést lehetne írni) kudarcra vannak ítélve a Nyugat-Európában mutatkozó társadalmi tiltakozások miatt, és ha mindez nem volna elég: itt van a szomszédban egy erősödő és nagyhatalmi pozícióra törő Oroszország, amit sem a szankciók, sem a magas olajár sem tudott kicsinálni, és Putyin hatalma sem látszik meginogni. Van elég baja Brüsszelnek, és mégis úgy keménykedik a tagállamokkal, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. A kvóták ötletét előbb-utóbb el kell vetni. A keleti államok félnek kultúrájuk megváltozásától, és nem is szeretnének közelebbi ismertséget kötni az iszlámmal - érthető okokból.
A migráció okozta terrorizmus ma már megkérdőjelezhetetlen tény, mint ahogy az is látszik, hogy ezek a beözönlött emberek nem akarnak integrálódni, és a mi szabályaink szerint élni. Nyugaton is egyre hevesebb a tiltakozás a willkommenskultur politikával szemben, nemhogy keleten! Ha Brüsszel nem hagy fel az ostoba politikával, akkor ne csodálkozzon, ha a keleti tagállamok fokozatosan az orosz érdekszférába kerülnek át. És ne érveljünk az EU-s támogatásokkal, mert egyrészt azokból most már egyre kevesebb lesz, másrészt pénzt Putyin is tud adni. Brüsszelnek is van miért aggódnia bőven. Nem kell még erőltetni a kvótákat is, mivel a hatás kontraproduktív lehet.
Miért nem örülhet a Jobbik?
Sikerként könyveli el a Jobbik is a népszavazást. Neki van is oka rá részben, hiszen látható, hogy sok embert tudtak tegnap mozgósítani: a 3,2 millió emberből aligha mindenki Fidesz-szavazó! Most számon kérhetik a Fidesztől, hogy miért nem fogadták el annak idején az alaptörvény módosítására tett szavazatot. De Vona Gábor sem dőlhet székében elégedetten hátra: őrá fog zúdulni a legnagyobb fideszes össztűz. Látszólag semmi oka az aggodalomra, hiszen a nem-ek mellett kampányolt végig, segítette a kormányt, és most is az alkotmánymódosításban ő az, aki a Fidesznek segíteni fog. De egyrészt kétes dicsőség ez, másrészt Vona rendesen kiverte a biztosítékot a kormánypártnál.
Kétes a dicsőség, hiszen a Fidesz elhappolta a Jobbik elől a győzelem kommunikációját. A 3,2 millió ember most jobban érzi, hogy a Fidesz áll mellettük, mint a Jobbik. Másrészt pedig az alkotmánymódosítást is a Fidesz a sajátjaként állítja majd be. A Jobbik nem sok mindent tehet: kényszerpályán mozog. Ha hiteles akar maradni eddigi politikájához, akkor megszavazza az alkotmánymódosítást. Ennyit tehet. A kérdés, hogy van-e kitörés ebből a szűk mozgástérből? Erre csak a jövő adhat választ.
És Vona kiverte a biztosítékot, mert ő volt, aki felvetette, hogy Orbánnak le kell mondania, ha érvénytelen a népszavazás. De jogos lehet a kérdés, hogy vajon a Jobbik nem volt-e felelős ebben, amikor ők is a "nem"-ek mellett kampányoltak? Egy dolog biztos: a kormányfő nem mond le. De vajon a Jobbik meddig jut el ezzel a politkával? Ne legyenek kétségeink afelől, hogy most nehéz helyzetben van.
Summa summarum
Összegezve: senki sem lehet maradéktalanul elégedett. A Fidesz bosszankodhat az érvénytelenség miatt; a baloldal senkit sem tudott mozgósítani, és most nyíltan szembemegy 3,2 millió ember akaratával; Brüsszel láthatja, hogy mekkora az elutasítottsága a kvótának; a Jobbik pedig egyértelmű kényszerpályán mozog. Egy biztos: mozgalmas idők elé nézünk.
