Putyin. Ha egy baloldalinak meg kell neveznie egy nem kívánatos külföldi politikust, alighanem Putyin fog először eszébe jutni. Indoklásként hozza Ukrajnát, a melegeket és talán még Paks 2-t is. Persze ez nem csak a baloldaliakra igaz, hanem az Európai Unióra is. Putyin egy olyan figura, akit mindig lehet támadni, de azért csak jó, ha tudunk tőle venni földgázt, csak jó, ha besegít az ISIS elleni háborúba. Egyszerre támadják és kooperálnak vele. Valahogy érezzük azért, hogy nincs ez rendjén. Persze az EU folyamatosan meghosszabbítja a szankciókat, és feltételeket támaszt Oroszországgal szemben. Mintha a fent említett dolgok súlyosabbak lennének annál, mint hogy potenciális terroristák ezrei (tízezrei?) vannak az EU területén. Íme 10 ok, ami miatt az EU jobban járna, ha átgondolná Oroszországgal kapcsolatos politikáját.

1. Nem az a legfontosabb, mi történik a melegekkel Moszkvában:

Putyint sokan támadják a melegekkel kapcsolatos politikája miatt. Persze ő csak a melegpropagandát tiltotta be (ahogy ezt ő nevezte). Mégis divat lett a homofóbiájára hivatkozni. Nem ez az EU szankciók oka, ezt nyilván tudjuk, de Oroszország megítélését mégis nagyban befolyásolja. Még kis hazánkban is szerveztek ez ellen tüntetést meleg szervezetek. Még a tavalyi téli olimpiát sem tudták ezek az aktivisták csöndben végignézni. Attól, hogy az USA-ban legális lett a melegházasság, és az EU számos tagállamában is legálissá vált, figyelembe kell venni, hogy a kérdés kezelése még mindig belügy. Oroszországnak joga van olyan melegekkel kapcsolatos politikát folytatni, amilyet szeretne. Ahogy az EU-nak is. Csak tiszteletben kéne tartani egymás politikáját. És ott sem a melegek üldözéséről szól a dolog, hanem a melegfelvonulás betiltásáról, és a homoszexualitás reklámozásának tiltásáról. Ha ezek a dolgok zavarják az oroszokat, miért ne lehetne betiltani? Ez inkább szól Oroszországról, mint a melegekről. Máskülönben sokkal inkább foglalkoznának azzal, hogy a világ számos országában magát a homoszexualitást még mindig büntetik.

2. Krím már úgyis orosz kézen marad:

Aligha van reális esély arra, hogy a Krím-félsziget visszakerül valaha is Ukrajnához. A félresikerült ukrán forradalom után Oroszország ezt a területet bekebelezte, és sajátjává tette. Ukrajna akármennyire is tiltakozott, érdemi lépéseket nem tett a félsziget visszafoglalása érdekében és valószínűleg nem is fog tenni. Oroszország számára ez egy fontos gazdasági és stratégiai helyszín. Ugyanakkor jelzés értékű, hogy a minszki megállapodáson már szóba sem került a Krím-félsziget ügye, ezzel az EU hallgatólagosan bár, de elismerte Oroszország jogát a területre.

3. Ukrajna az új vezetés alatt is a gazdasági csőd felé tart:

Hiába a forradalom, hiába az új vezetés, az ukrán gazdaság továbbra is igen gyengén muzsikál. Ezt az országot már csak a nyugat pénzpumpája védi a totális államcsődtől. De kérdés, hogy ez meddig tartható fenn. Támogatásokon, segélyeken él az ország. Az új hatalom sem tudta megoldani az égető gazdasági problémákat, sőt ha lehet, most még nagyobb a baj, mint előtte volt. Úgy kell ezt elképzelni, mintha csupa Gyurcsány Ferencekből állna az ukrán kormány. Csakhogy az ottani gazdaságpolitikához képest a Gyurcsány-kormányok gazdaságpolitikája valóságos gazdasági csodának tűnik. Nem csoda, ha egy ilyen országhoz nem kíván már tartozni a keleti orosz kisebbség, és inkább a vonzóbb Oroszországot választaná (ha hagynák). Amíg Ukrajna nem lesz egy gazdaságilag erős és vonzó ország, addig Kelet-Ukrajnában lesz ok a háborúskodásra.

4. Ha nincs európai piac, jó lesz a kínai is:

Oroszországban óriási gazdasági potenciál van, és ezt bolond lenne egy, a növekedést szem előtt tartó ország vagy régió nem kihasználni. A szankciók azonban pont arról szólnak, hogy az EU nem tud gazdasági befektetéseket eszközölni Putyin országában. A kontinens lakói így euromilliárdoktól esnek el évente. Ez persze nem a gazdag nyugati, hanem a szegényebb, keleti tagállamok számára jelent valódi veszteséget. Ha az EU feladná a gazdasági szankciókat, akkor a keleti tagállamok erősíthetnék gazdasági kapcsolataikat Oroszországgal, ami elősegíthetné növekedésüket. A szankciók ugyanakkor nem zárják el Oroszországot attól, hogy más államokkal fonja szorosabbra gazdasági együttműködését. Kína erejét pedig nem szabad alábecsülni. Azok az euromilliárdok, amiket az EU a szankció miatt elveszít, most Kínát erősítik. Oroszország úgyis meg fogja találni a kapcsolatokat, mindegy mit csinál az EU.

5. Azért a gázt csak tőlük vesszük:

Elég érdekes lenne a következő szituáció: mindennap egy pékségbe járunk kenyérért. Mindennap ugyanabból a pékségből vesszük a kenyeret. Ennek ellenére hivatalos bojkottot szervezünk a pékség ellen, hogy senki ne vegyen onnan semmilyen pékárut, de a kenyeret azért továbbra is csak onnan hozzuk. Bizarr? Pedig pont ez folyik most az EU és Oroszország között. Még mindig az oroszok a legfontosabb gázszállítóink, és nélkülük aligha tudnának mivel fűteni a németek télen. Ugyanakkor Oroszországnak is érdeke a földgáz Európába exportálása. Ez egy kölcsönös gazdasági függés. Ezt be kéne látnia végre az EU vezető politikusainak. Valójában érdekeltek vagyunk a minél szorosabb gazdasági együttműködésben.

6. A saját tagállamaik beruházásait is akadályozzák ezzel:

Brüsszel visszamondta Paks 2-t. Ne legyen semmi kétségünk afelől, hogy ez egy kicsinyes bosszú volt. Oroszország is szúrja az EU szemét, és Magyarország is a bevándorlással szembeni határozott és hatékony fellépés, és a kvótarendszer elutasítása miatt. A beruházást évekig készítették elő, mivel jelenlegi atomerőművünk kapacitása és élettartama véges. Ennek ellenére Brüsszel simán elmeszeli. Korábban azért csak engedélyezte a fűtőanyag szállítást. Semmi kétségünk ne legyen afelől, hogyha a kormány a franciákkal vagy amerikaiakkal építette volna meg kétszer ennyiért az atomerőművet, semmi baja nem lett volna vele az EU-nak. A probléma az volt, hogy Oroszország vállalta a megépítést és még államközi hitelt is biztosított hozzá. Hogy már az első atomerőmű is orosz technológiára épült? Hogy Paks 2 olcsón tudta volna az áramot előállítani? Ez nem számít az EU-nak. Mint ahogy az sem érdekli őket, hogy Magyarország honnan szerzi a jövőben az áramot.  Saját tagállamuk fejlődését is akadályozzák.

7. Putyin az egyetlen, aki képes összetartani Oroszországot:

Akár tetszik a putyini rendszer egyeseknek, akár nem: senki más nem lenne képes az országot vezetni. Abban az országban nem volt soha európai értelemben vett demokrácia és liberalizmus. Jelcin próbálkozott hasonlóval, de nem kis híján csődbe juttatta az országot. Putyin ezzel szemben keményen bár, de tartja a rendet, és biztosítja Oroszország stabilitását. Egy olyan vezető, akit az oroszok vezetőként elismernek, akire felnéznek. Nélküle Oroszország vagy Ukrajna sorsára jutna, vagy ami még rosszabb: megerősödnének különböző terrorszervezetek, és ugyanúgy a terrorizmus melegágya lenne, mint most Irak, Szíria vagy Afganisztán. Putyin viszont egyben tartja az országot, és megvédi attól, hogy szélsőséges erők meg tudjanak erősödni benne.

8. Oroszországban van annyi potenciál, hogy legyőzze az Iszlám Államot:

A medve nem viccel: komolyan gondolja az Iszlám Állam elpusztítását, és mindent bevet ennek érdekében. Az USA eközben úgy tűnik, kényelmesen hátradőlt. Obama továbbra sem hajlandó érdemleges lépéseket tenni a terroristák elpusztításáért. A következő választások pedig messze vannak még, és akkor is csak azon múlik, hogy az USA hajlandó lesz-e változtatni lagymatag külpolitikáján, hogy ki foglalja el az elnöki széket. A meccs még körülbelül egy évig nem lesz eldöntött a demokraták és republikánusok között, és ez éppen elég hosszú idő ahhoz, hogy a terroristák megerősödjenek. Szerencsére azonban éppen gyengülnek, és ez annak köszönhető, hogy az oroszok még levegőhöz jutni sem hagyják őket. A terroristák legyőzése pedig közös érdekünk, és jelenleg Oroszországban van a legnagyobb potenciál ahhoz, hogy eltüntesse az Iszlám Államnak nevezett szörnyszülöttet a Föld felszínéről. 

9. A terroristák nem válogatnak:

A mi szemünkben ugyan van különbség egy magyar, egy német vagy egy orosz ember között. A terroristák szemében nincs. Ők ugyanúgy hitetlennek látják valamennyit, akik ellen dzsihádot kell folytatni. A szélsőséges terroristák lecsaptak Párizsban, és halálba küldték egy orosz utasszállító repülőgép 224 utasát. Nekik egyik vérengzés sem számított, csak húztak egy strigulát a halállistájukon. Ki tudja hol és kikre csapnak le legközelebb. Éppen ezért figyelembe kell venni, hogy ők nem fognak különbséget tenni áldozataik között, bárki terrorista bűncselekmény áldozatává válhat, aki nem a szélsőséges hitüket követi. Ebben a helyzetben az összefogás fontosabb, mint a széthúzás. Ezt Franciaország felismerte, és összehangolta katonai műveleteit Oroszországgal. Ha le akarjuk győzni a terroristákat, nem szabad fintorognunk Oroszországtól.

10. Azok az idők elmúltak, amikor Európa ütközőzóna volt az USA és a Szovjetunió között:

Az európai országok a hidegháború idején fontos feladatot láttak el: ütközőzónát képeztek az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió között. Már akkor is ez a szerep nagyhatalmi érdekeket szolgált. A probléma csak az, hogy nagyon úgy tűnik, az európai országok kicsit megtartották ezt a szerepüket. Azonban nem lehet folyton Európa az ütközőzóna. Ha az USA-nak nagyhatalmi problémái vannak Oroszországgal, azt rendezze le ő a medvével, minket pedig hagyjanak ki. Az EU jobban tenné, ha megtalálná mindkét országgal a közös hangot, és olyan pozíciót foglalna el, amiből mind gazdasági mind politikai téren prosperálni tud. A jelenlegi helyzet a legkevésbé épp Európának jó, ezért is válna előnyére, ha újragondolná Oroszországgal kapcsolatos politikáját. Észre kell venni, hogy az EU akármennyire is szeretne nagyhatalom lenni, de nem az. Tagállamok szorosra font szövetsége, de nem nagyhatalom. Ezzel szemben Oroszország vagy az USA nagyhatalom. Az EU nem viselkedhet nagyhatalomként, ha közben nem az. De ugyanakkor nem is válhat nagyhatalmak egyoldalú kiszolgálójává. Ideje lenne megtalálni az egészséges egyensúlyt. Elsősorban az EU lakosainak érdekében.