Ha majd 100 év múlva valaki fellapoz egy történelemtankönyvet, akkor szinte biztosak lehetünk benne, hogy 2016 a fontosabb évszámok közt fog majd szerepelni. Kevés olyan év van a történelemben, mely meghatározó erővel bír - és az idei esztendő éppen ezek közé tartozik. Az év folyamán nagyon sok olyan esemény történt, melyek újfajta folyamatok elindítói, és a világpolitika átalakulásához vezetnek majd. Előre még nem látjuk a folyamatokat, de ezt az évet előre megjósolni aligha lehetett volna. Világszerte látjuk az elitellenes erők/nézetek erősödését, és egyfajta kiábrándultság tapasztalható. Jelen bejegyzés célja összeszedni 2016 legfontosabb eseményeit - a teljesség igénye nélkül. És a világpolitikai eseményeken túl egy hazai vonatkoztatású esemény is a listára került. Az eseményeket időrendi sorrendbe tettem.

Osztrák államfőválasztás - Május 22. (Megismételve: december 4.)

Nem kell messzire menni ahhoz, hogy egy őrült politikai eseményt találjunk. Az osztrák államfőválasztás még abból a szempontból is különleges, hogy bár ez volt időrendben a legelső fontosabb esemény, de mégis a választás megismétlésére csak decemberben került sor. Példa nélküli ez a maratoni futás az államfői posztért a sógoroknál. Az első fordulót a Zöldek által támogatott Alexander Van der Bellen nyerte a szabadságpárti Norbert Hoferrel szemben. Azonban a levélszavazatokkal kapcsolatos aggályok miatt újra meg kellett a választást tartani, melyre hosszas huza-vona után december 4-én került sor. Nagy meglepetést nem hozott a decemberi forduló: Van der Bellen ismételten győzelmet aratott. Ennek persze a mérsékeltebb erők örülhettek, és kicsit fellélegezhettek. Habár az osztrák államfőválasztás nem járt olyan átütő erejű megdöbbenéssel, mint a listánkban következő többi esemény, azért ezt sem szabad lebecsülni.

Először is Hofer sikere figyelemre méltó. Szinte végig tartani tudta a lépést ellenfelével szemben. Hosszú távon mindenképpen számolni kell az FPÖ-vel Ausztriában. Bár ők főleg a migránsellenes vonalra építettek, de éles bírálatokat fogalmaznak meg az Európai Unióval szemben is. Úgy tűnik, sikerült kilépniük a politikai elszigeteltségből, és tartósan megvetették lábukat az osztrák politikai életben. Akárhogy is nézzük: az FPÖ megkerülhetetlen tényezővé vált.

Ugyanakkor figyelemre méltó, hogy az államfőválasztáson a két hagyományos nagy párt: az ÖVP (Osztrák Néppárt), és a SPÖ (Ausztria Szociáldemokrata Pártja) nem volt képes labdába rúgni. Egyik párt jelöltje sem tudott bekerülni a második fordulóba. Hogy egy magyar párhuzamot hozzunk (ami nem teljesen pontos ugyan): Olyan ez, mintha a köztársasági elnöki székért az LMP és a Jobbik jelöltje versenyezne egymással, miközben a Fidesz és a baloldal jelöltje be se kerülne a második fordulóba. Bár az SPÖ jobb megoldás híján beállt Van der Bellen mögé, ezt túlzás lenne sikernek neveznünk. Van der Bellen ugyanis a Zöldek élén nyerte el pozícióját. Ha valami közös volt Van der Bellenben és Hoferben, akkor az az, hogy mindkettő a hagyományos pártstruktúrán kívülről érkezett, és ezzel együtt hozták rendszerrel szembeni kritikájukat. A rendszerkritika és az elitellenesség Ausztriában is kifejezésre került már akkor, amikor már csak ők ketten maradtak versenyben az államfői posztért. Van der Bellen győzelme a mérsékelt erők győzelme, de nem az SPÖ vagy az ÖVP győzelme. Ausztriában a hagyományos pártstruktúra megbomlott, és a korábbi irányokkal szemben új irányokra van szükség. Maratoni volt ez az elnökválasztás, és arra kényszerít minket, hogy átgondoljuk mindazt, amit korábban gondoltunk a pártok bebetonozottságáról.

Brexit népszavazás - Június 23.

Ez a népszavazás az egész világot megdöbbentette és felbolygatta. David Cameron korábbi brit miniszterelnök 2014-es választási kampányában megígérte, hogy népszavazást fognak tartani Nagy-Britannia kilépéséről az Európai Unióból - ezt feltételként szabta győzelméhez. Bár 2014-ben Cameronnak bejött a lépése, és fényes győzelmet aratott, maga se tudta mire számítson. A népszavazást felhasználva különleges státust harcolt ki országának az EU-n belül - nem ütközött ellenállásba, az EU vezetősége úgy gondolta, hogy Nagy-Britannia különleges státusa meggyőzi a briteket arról, hogy az EU-ban maradjanak. Maga Cameron is a bennmaradás mellett kampányolt. Végül eljött a népszavazás napja. A népszavazás előtti exit poll-ok még a bennmaradó erők győzelmét mutatták. És ami ezután jött, arra tényleg senki sem számított: a brit emberek megszavazták, hogy Nagy-Britannia kilépjen az Európai Unióból.

Ilyen korábban még sosem történt, Nagy-Britannia lehet az első ország, mely elhagyja az Uniót. Ha valaki azt mondja, nem döbbent meg ezen, az hazudik. Cameron lemondott, és helyét a szintén konzervatív párti Theresa May vette át, aki ezzel Nagy-Britannia második női miniszterelnöke lett Margaret Tatcher után, és legfontosabb feladata a Brexit végrehajtása, azaz hazája kivezetése az Európai Unióból. Talán érdekes lehet párhuzamot vonni a két női miniszterelnök között, hiszen mindketten nehéz helyzetben kapták meg az ország irányítását, és ahogy annak idején a Vaslady-nek is kemény döntéseket kellett meghoznia, úgy most Theresa Maynek is keménynek és eltökéltnek kell majd lennie.

Most még az is nyitott kérdés, hogy megvalósul-e a Brexit, és hogyha megvalósul, milyen feltételekkel. Minden esetre a népszavazást vissza csinálni nem lehet, így nincs más hátra, mint várni a fejleményeket. Jövőre kiderül minden.

Kvótaügyi népszavazás - Október 2.

Ez az esemény egy kicsit kilóg a sorból, de mégis bekerült, hogy legyen valami hazai vonatkoztatású dolog is. Ez a népszavazás több okból is érdekes - sőt nem is maga a népszavazás, hanem annak utóhatása az igazán lényeges. Ironikus módon pont azért, mert a népszavazás maga érvénytelen lett. Megint csak nem tárgyalnám részletesen az előzményeket, inkább gyors összefoglalót adnék visszatekintés gyanánt.

A 2015-ös migrációs válság kezelésére dolgozta ki az EU a betelepítési kvóták rendszerét, melynek lényege, hogy meghatározott kvóták alapján szétosztanák a menedékkérőket a tagállamok között. Ezt a rendszert több keleti tagállam kezdettől fogva ellenezte, és Orbánék 2016 elején elhatározták, hogy a kérdésről népszavazást írnak ki. Ezt a népszavazást minden idők legnagyobb kampánya előzte meg, és minden idők legdrágább népszavazása volt. Ennek ellenére - az új népszavazási törvény alapján, melyet ironikus módon éppen Orbánék fogadtak el - a népszavazás érvénytelen lett. Azonban 3,2 millió ember akaratát nem lehetett figyelmen kívül hagyni, és a kormányfő elhatározta, hogy alkotmánymódosítást nyújt be, hogy a népszavazáson részt vett emberek akaratát az Alaptörvényben is rögzítse. Ami utána következett az tragikomédiába illő volt.

A Fidesz már 2015 óta nem rendelkezett 2/3-os parlamenti többséggel, ennek ellenére Orbán mégis belevágott ebbe az alkotmánymódosításba, noha nyilvánvaló volt számára, hogy ellenzéki támogatás nélkül nem fog menni. A Jobbik elnöke, Vona Gábor, egy bátor lépést húzott meg, és nem akart feltétel nélkül belemenni az alkotmánymódosításba, ezért a letelepedési kötvények eltörléséhez kötötte ezt. Orbánék tettek erre vonatkozó ígéretet, de a sorsdöntő parlamenti szavazás előtt kihátráltak a dologból, és a letelepedési kötvények ügyének tisztázása nélkül szavaztatták meg az alkotmánymódosítást. A Jobbik pedig ismét merészet lépett, és nem szavazta meg az alkotmánymódosítást.

Ennek eredménye iszonyatos mocskolódás és lejárató-kampány lett Vona Gábor ellen, mely során még homoszexuális kapcsolatokkal is megvádolták a Jobbik elnökét. Vona persze ezután elég nagyot trollkodott, és újra benyújtotta Orbán alkotmánymódosítását, csak ezúttal azzal a kitétellel, hogy a letelepedési kötvényeket is alkotmányban tiltotta volna. A Fidesz ezt lesöpörte az asztalról, csakúgy, mint a Jobbik második ilyen irányú kísérletét (melyre nem sokkal az első trollkodás után került sor). Sajnos az alkotmánymódosítás ügye azóta lekerült a napirendről, a Fidesznek fontosabbak voltak a piszkos milliárdok, amiket az állam kárára kaszálhat, mint az ügy, amire egész politikáját építette. Az már a hazai sajtó hibája, hogy ennyire hagyták kikopni a témát a köztudatból.

Minden esetre két fontos következménye mégis csak lett a dolognak. Az egyik, hogy Vona volt az első, aki keresztbe tudott tenni Orbánnak hosszú idő óta. Orbán ebben az évben ezzel elég látványosat bukott, és habár a miniszterelnöki székét el nem vesztette, de súlyos presztízsveszteség ez számára. Másrészt kialakult a Fidesz és a Jobbik közti törésvonal, és egy izgalmas politikai párharc vette kezdetét. Hogy a Fidesz vagy a Jobbik fog-e ebből hosszú távon profitálni, azt még természetesen nem tudjuk. Mint ahogy azt sem, hogy mi lesz a kvóták ügye. Minden esetre a baloldali ellenzék még mindig nem tudott megerősödni, így jelenleg a legérdekesebb belpolitikai esemény a Fidesz és a Jobbik párharca. Lehet, hogy a Jobbik kormányváltó erővé fog nőni? Vagy marad a kétpólusú ellenzék? Ezt még nem tudni, de izgatottan várjuk a fejleményeket. Az minden esetre már most látszik, hogy Orbán Viktor közel sem legyőzhetetlen.

Volt még ugyanakkor egy bónusz haszna is a népszavazásnak és az elbukott alkotmánymódosításnak, még pedig az, hogy előtérbe került a korrupció kérdése. Sokat elárul a kormányról, hogy a piszkos pénz mellett tette le a voksát. Ugyanakkor előkerült Pharaon-ügye is. Rengeteg magas labda áll az ellenzéki erők (mind a Jobbik, mind a baloldali pártok) rendelkezésére, csak le kéne csapni őket. Elképzelhető egy olyan tendencia, hogy a korrupció egyre inkább tematizálódik, és végül ez fogja a kormányt megbuktatni? Megint egy olyan kérdés, amit még nem tudunk. Minden esetre egy potens ellenzék kegyetlenül ki fogja vesézni ezt a témát. Persze ehhez előbb kell egy potens ellenzék.

Amerikai elnökválasztás - November 8.

Talán az idei év legérdekesebb politikai kérdése volt, hogy ki lesz Barack Obama amerikai elnök utódja. Amikor ráfordultunk az elnökválasztás finish-ére már sejtettük, hogy bármi is lesz az eredmény, legalább annyian lesznek vele elégedetlenek, mint elégedettek. Minden idők két leggyűlöltebb jelöltje csapott össze az elnöki székért, és végül a Clinton-Trump párharcból utóbbi került ki győztesen. Rengeteg mocskolódás, sárdobálás elhangzott a kampányban, mindkét induló kapott hideget-meleget. Hillary Clinton egy elitista politikus, a Demokrata Párt jelöltje, ezzel szemben ott volt az elitellenes Trump. Trump győzelme talán abban rejlik, hogy képes volt áttörni a politikai korrektség falát. Megbotránkoztató kijelentései tették ismertté világszerte.

Hogy a választási ígéreteiből mi valósul meg, az csak januári beiktatása után fog eldőlni. A szélsőséges retorikát már most mérsékeltebbre cserélte, de azért túlságosan óvatoskodó, mérsékelt kormányzást nem várhatunk tőle. Az biztos, hogy Amerika egészen új irányt vesz Obama után. Hogy ez az irány jó vagy rossz, azt csak a jövő fogja eldönteni, de biztosak lehetünk benne, hogy Trump nagy változásokat fog elhozni. Mindenesetre most az egész világ az új elnök intézkedéseire kíváncsi.

És szükség is lesz új intézkedésekre, hiszen nagyon sok megoldandó feladat vár Trumpra. Az amerikai gazdaság, azon belül is az amerikai középosztály megerősítése. A lecsúszott rétegek felemelésének kérdése. Az illegális bevándorlás megfékezése. Az egészségügy megreformálása, amiben Obama kudarcot vallott. És ott vannak még a külpolitikai ügyek: az Iszlám Állam megfékezésének kérdése, az egyre erősödő Oroszország, vagy éppen Törökország ügye, mely egyre inkább diktatúrába hajlik át és a saját útját járja, miközben a NATO második legerősebb haderejét birtokolja. Képes lesz-e Trump egyben tartani azt a szövetséget, melyet a NATO jelent, és képes lesz-e megmutatni, hogy Amerika erejével még mindig számolni kell? Egy biztos: kemény feladatok várnak az új elnökre.

Olasz népszavazás az alkotmánymódosításról - December 4.

Amikor azt hittük, az idei év nem tartogathat már meglepetéseket, akkor decemberre csak befutott az olasz népszavazás. Matteo Renzi olasz miniszterelnök az alkotmányt szerette volna módosítani ezzel a népszavazással, hogy a szenátus jogkörét csorbíthassa. Mindenki tudta, hogyha a népszavazás bukik, akkor Renzi is bukik. Nos, a népszavazás bukott és Renzi lemondott. Az olasz miniszterelnök óriásit kockáztatott, és nem jött be neki.

Ennél azonban sokkal súlyosabb dolog, hogy belpolitikai válság kezdődött az amúgy is gyengélkedő gazdasággal bíró Olaszországban. Az olasz válság pedig túlmutat az ország határain, hiszen az egész eurozónára hatással van. Ennek következménye, hogy az euró nagyot gyengül a dollárral szemben. Azonban még nem dőlhetünk nyugodtan hátra, hiszen az igazán izgalmas kérdések itt is csak jövőre dőlnek el.

Az már most nyilvánvaló, hogy az elitellenes mozgalmak Olaszországban is erőre kaptak. Azonban a politikai válságból a legtöbbet az 5 Csillag Mozgalom profitálhat, ami egy baloldali, euroszkeptikus párt. A Mozgalom fő célja, hogy a Brexit népszavazás mintájára Olaszországban is rendezzenek egy népszavazást az Európai Unióból történő kilépésről. Ez azonban sokkal súlyosabb következményekkel járna, mint a Brexit, hiszen az eurozóna egyik tagja távozna ezzel a közösségből, ráadásul az egyik legjelentősebb tagja, ami akár az euró összeomlását és hosszan tartó gazdasági válságot is eredményezhet. 

Azt se feledjük, hogy az olasz bankszektor is rászorulna egy alapos rendbetételre, melyet kérdés, hogy most sikerül-e kivitelezni. Minden esetre Olaszország és az eurozóna stabilitásának kérdése ismételten egy olyan dolog, amiről biztosat csak jövőre fogunk tudni mondani.

Milyen kérdésekre kaphatunk választ jövőre?

Összegezve az eddigieket, 2017 legfontosabb kérdései, hogy vajon megvalósul-e a Brexit, és ha igen, milyen formában? Vajon milyen intézkedései lesznek az új elnöknek, Donald Trump-nak? Vajon sikerül-e megtörni végre az ISIS-t és stabilizálni a Közel-Keletet? Vajon sikerül-e megőrizni az eurozóna stabilitását, vagy az olasz válság magával rántja azt? Vajon tovább fokozódik-e világszerte az elitellenesség?

És persze számos kérdés vár megválaszolásra a hazai politikát illetően is. Vajon sikerül-e végre a baloldalnak összeszedni magát? Vajon a Jobbik ütőképes kihívója lehet-e a Fidesznek? Vajon sikerül-e megfelelő szinten tematizálni a korrupció kérdését? Vajon a Fidesz meg tudja-e őrizni fölényes előnyét a többi párttal szemben?

És ami szintén jövőre dől el: Vajon megkapja-e Budapest a 2024-es nyári olimpiai játékok rendezési jogát? És vajon elkezdik-e végre felújítani a 3-as metrót?

Mindenesetre 2017 sok izgalmas kérdést tartogat számunkra, és izgatottan várjuk a fejleményeket.

Jövőre minden kiderül.
Addig is minden olvasómnak Boldog Újévet kívánok!