Nincs mese, Nagy-Britannia megszavazta a kilépést az Unióból. A britek szavaztak és döntöttek. Ez a döntés az övék, a brit állampolgároké. De nem mehetünk el e mellett szó nélkül. Jó ez nekik? És legfőképp: jó-e ez nekünk? Ezekre a kérdésekre próbálok válaszolni.

Az EU egy szövetség, egy nagyon fontos szövetség. Legalább is az volt. Érdemes némi szkepticizmussal szemlélni az EU-t. Az EU elődjét valamikor azért alapították, hogy egy egyezség jöhessen létre a második világháború rombolásából kikászálódó Franciaország és Németország között. Volt másfajta szövetség is korábban Európa történelmében, de ez kicsit más volt. Ez nem csak egy politikai, de egy gazdasági szövetség is volt. Később a szövetség tovább bővült, közös pénzneme lett, szorosabb lett az integráció, és új nevet is kapott: Európai Unió.

Magyarország 2004-ben csatlakozott az EU-hoz a fejlődés reményével, azzal a reménységgel, hogy végre gazdasági értelemben is utol érhetjük a nyugatot. 12 év után végre érdemes lenne szembenézni a tényekkel: az EU jócskán alulmúlta előzetes várakozásainkat. Gazdaságunk azóta se erősödött, a fiatal munkavállalók külföldön próbálnak szerencsét a magasabb fizetések reményében. Eközben a nyugati tagállamok idehozzák vállalataikat, amik munkát adnak ugyan, de alacsony béreikkel kizsákmányolják a hazai dolgozókat. Már Marx is megírta másfél évszázaddal ezelőtt, hogy a tőkésosztály kizsákmányolja a munkásosztályt. Ez ma sincs másképp.

Az EU semmit sem tett a munkások érdekében. Illetve egy valamit talán mégis: megadta nekik a lehetőséget, hogy ha nem a saját hazájukban akarnak dolgozni, akkor máshol is szerencsét próbálhatnak. Eközben a keleti országok kormányait fejlesztési pénzekkel zsarolja, miközben a kizsákmányolást szabadon tűri. De ne általánosságokban beszéljünk. Nézzünk konkrét példákat!

Említhetném a görög válságot. Görögországot a kormányai eladósították az európai bankok felé, és ez súlyos megszorításokhoz és pénzügyi krízishez vezetett a félszigeten. Aztán tavaly év elején változás látszott: egy új irányzat jelent meg, a Sziriza - Ciprasz vezetésével - amelyik a megszorítások ellen harcolt az egyszerű emberek javára. Ciprasz a kérdést népszavazásig vitte, de az EU ezt semmibe véve kikényszerítette a megszorításokat a görög kormánytól - a görög emberek akarata ellenére. Az EU vezetése egyetlen euróról sem volt hajlandó lemondani a görög emberek érdekében. A görög közemberekkel szemben az EU a bankok pártjára állt. A többit már ismerjük. Görögország helyzete azóta sem javult túl sokat.

Alexisz Ciprasz - Görögország miniszterelnöke

De számunkra sem sok jóval kecsegtetett az Unió. Az Unió "elegánsan" lesöpörte asztaláról a devizahitelesek helyzetét - elvégre nem akart a saját bankjai ellen nézni. És némán tűri ezt az uzsorát. A hazai korrupció vagy az egészségügy helyzete szintén nem fontos az EU-nak. De nem minden kérdésben ilyen csendesek. Az adómentes pálinkafőzés már zavarta őket, és gyorsan meg is szüntették. Szintén hasonló módon viselkedtek az Erzsébet-utalványok és a SZÉP-kártyák ügyében. Pedig sok család számára ezek a béren kívüli juttatások tették lehetővé az éves pihenést. A dolgozó emberek érdekei valahogy nem érdeklik az EU-t, de a bankok, a nagyvállalatok igen. Nem tudom, tudtad-e olvasó, de ha ma Magyarországon az állam egy hazai vállalkozást meg akarna tőkével menteni, akkor azt nem tehetné meg az EU-s szabályok értelmében? Mert sértené a versenyt. A szabad versenyre hivatkoznak, de kérdem én: reális az, hogy egy hazai kisvállalkozó felveszi a versenyt egy német vagy francia multival? A szabad verseny az EU-ban leginkább ahhoz hasonlít, mintha tizenegy 70 éves bácsika akarna kiállni a magyar válogatottal szemben. Azt hiszem, a végeredmény előre borítékolható lenne...

A szabad verseny nem mindig olyan fontos... Ezt például be lehet tiltani, ezzel nincs baja az EU-nak.

Persze, értem én. Fontos az EU-tagság, de milyen áron? A gazdaságunk most nem több, mint az EU és néhány vállalat által életben tartott valami. Komolyan van olyan ember, aki elhiszi, hogy a magyar gazdaság erre képes? Hogy nem tudnánk ennél magasabb szinten élni? De ez aligha fogja érdekelni az EU-t. Majd épül uniós pénzből néhány kisvasút (merthogy adtak ám ők pénzt Orbán játékára!), megújul néhány főtér, játszótér. De ettől munkahely még nem lesz. Ettől magasabb fizetések még nem lesznek.

És közben itt a migránsválság. Egy politikai válság, amit az Unió immáron másfél éve képtelen kezelni. Valódi megoldása sosem volt. Odáig sikerült eljutni, hogy szétosszák a migránsokat a tagállamok között. De vajon ez tényleges megoldás lenne?

Ezzel nincs baja az EU-nak...

Ezzel viszont van...

És ha mindez önmagában nem volna elég, ott a TTIP. Egy kereskedelmi megállapodás az USA és az EU között. Ha kedves olvasó még nem hallott volna róla, ide kattintva informálódhat. Különösebben nem érdekli az EU-t, hogy tető alá készül hozni egy olyan szerződést, ami a nagyvállalatok kezébe korlátlan hatalmat adna, és semmibe venné a környezetvédelmet és a termelők és fogyasztók jogait. És mindezt a fejünk felett, a mi beleszólásunk nélkül eldöntve. Ideje feltenni a kérdést: erre az Unióra szavaztunk 2003-ban? Mert szerintem nem.

A briteknek most történelmi lehetőség adódott: dönthettek, hogy kívánnak-e a jelenlegi Unió tagjai maradni, vagy sem. És ők döntöttek: menni szeretnének. Most a gazdasági riogatásoktól hangos minden, de miért kell azt gondolnunk, hogy ez hosszú távon káros nekik? Nagy-Britannia hamar alkalmazkodni fog az új helyzethez, és megkezdhetik új gazdasági kapcsolatok kiépítését. Többek között azzal az Oroszországgal például, melyet már évek óta sújtanak az értelmetlen EU-szankciók. De nem csak Oroszország felé tudnak nyitni. Egy ekkora gazdaság képes bármelyik országgal megtalálni és kiépíteni a kereskedelmi kapcsolatokat. De az európai országok felé sem kell bezárni az ajtókat. Nagy-Britannia ezentúl számára előnyös kereskedelmi megállapodásokat tud majd kötni - anélkül, hogy el kéne fogadnia az értelmetlen EU-s szabályokat.

Britannia eddig is igyekezett megőrizni saját státuszát az EU-n belül, én nem gondolom, hogy félteni kéne. Legfeljebb az EU-párti károgók siránkoznak még egy kicsit.

És hogy Magyarországnak mit jelent ez? Azt, hogy van élet az EU-n kívül. Hogy nem kötelező ennek az akolnak a tagja maradni. Bár Orbán nem olyan bátor, hogy egy ilyen népszavazást megkockáztasson. De érdemes lenne. Az EU lassan felbomlik, mint ahogy felbomlott a Népszövetség is. Nincs szükségünk egy ilyen nemzetközi bürokrata vízfejre, ami értelmetlen szabályokkal nehezíti az életet, fontos kérdésekben pedig képtelen döntést hozni. Most már nem az a kérdés, lesz-e a következő kilépő, hanem hogy ki? és mikor? fog kilépni legközelebb. És ki tudja, talán még eljöhet egyszer a Hexit is.