Kedves olvasók! Egy heti technikai szünet után végre ismét visszatértem, így ismét rendszeresen várható a posztok megjelenése a szokásos időpontokban (kedd és péntek reggel 6 óra), a posztok megjelenése természetesen alkalmazkodik az ünnepekhez, erről később tájékoztatom a Kedves Olvasót.
Mai bejegyzésünkben egy egyre feszültebbé váló viszonyt vizsgálunk meg: a török-orosz kapcsolatokat. Némileg váratlanul érintett mindenkit a hír, amikor a törökök lelőttek egy orosz vadászgépet. Egyesek szerint persze nem volt váratlan a dolog. De nem is az előzmények a lényegesek, hanem a következmények: ezt fogjuk megvizsgálni.
Ha nagyon őszinték akarunk lenni, akkor annyit mondhatunk, hogy két nagyhatalom egymásnak feszüléséről van szó. Hogy mit is jelent ez, arra később térek csak ki.
Ami biztos, hogy a törökök lelőttek egy orosz vadászgépet (linket - lásd fentebb), aminek következménye az lett, hogy a szíriai türkmén lázadók (akik Asszád ellen harcolnak) lelőtték az egyik orosz pilótát. A "medve" válaszlépése természetesen nem maradt el: porig bombázta a háborús bűnt elkövető türkméneket. Persze az orosz válaszlépés a törökök ellen sem maradhatott el: gazdasági szankciókkal sújtották a törököket.
Maga Erdogan is megkapta a magáét: az oroszok egyenesen azt állítják, hogy ő és családja személyesen az Iszlám Állammal üzletel. Persze érdemes lehet elgondolkozni azon, miből is van az ISIS-nak több millió dollárja? Nyilván, a válasz adott: az olajbevételekből. De kik is veszik meg tőlük a véresen kitermelt kőolajat? Ugye? Ha a vád igaz, az egyenesen azt jelenti, hogy Erdogan nyíltan pénzeli a terrorizmust.
A törökök nagyon rosszul kommunikálták le a helyzetet. Ebbe nem érdemes mélyen belemenni, a lényeg, hogy az alapvető alkalmazott kommunikációs stratégia a tagadás. Minden hírt tagadni, ami az oroszoktól jön. Kérdés, hogy mennyire bírják így kihúzni. De ez már megint jövőbe mutató megoldás, és később térünk vissza rá.
Érdemes azért a vadászgép lelövéséről szót ejteni. A törökök azt állítják, tízszer figyelmeztették az orosz gépet, mielőtt tüzet nyitottak. Aztán kiadtak egy térképet, ami rögzíti az orosz vadászgép útvonalát. Ezt be is másolom ide (elnézést kérek a rossz minőség miatt).
Szerencsére ma már rendelkezésünkre áll a technológia, amivel lemérhetjük, mekkora is ez a távolság a valóságban: Google Maps. Én magam is elvégeztem ezt a mérést, és az erről készült képet másolom most ide.
Persze, nem teljesen pontos, ezt elismerem, de körülbelül 3 kilométeres szakaszról beszélhetünk. Akárhogyan is számolunk, egy vadászgép sebessége túl nagy ahhoz, hogy ennyi idő alatt tízszer figyelmeztetni tudják. Szó szerint pillanatok alatt elhalad egy ekkora területen. Sokkal valószínűbb, hogy célzott akcióról volt szó: a törökök eleve tervezték, hogy keresztbe tesznek az oroszoknak, ez csak egy ürügy volt.
A két nagyhatalom
Nem szabad sem Putyint, sem Erdogan alábecsülni. Mindkettő elég kemény kezű befolyásos vezető. Mindketten rendet raktak a saját országukban, és most kőkeményen igyekeznek a rendet fenntartani. Mindkettő úgy manipulálta a választási rendszert, hogy az nekik kedvezzen. Mondhatni: két nagyágyúról beszélünk. Oroszország a világ második legerősebb (vagy talán legerősebb?) hadereje felett rendelkezik, Törökország pedig tagja a NATO-nak, amin belül a második legerősebb hadsereggel bírnak. Mindkét ország más-más stratégiát követ.
Törökország reális célja lehet az EU-tagság megpályázása, igaz, az ezzel kapcsolatos tárgyalások évtizedek óta húzódnak, de kétségtelen, hogy megvan a szándék az európai közösséghez való csatlakozáshoz. Most éppen a menekültkérdés kapcsán sikerült kicsikarniuk Európától nagy összegű támogatást, aminek egyetlen feltétele kimerül ennyiben: mindegy hova, csak ne Európába engedjék a migránsokat.
Oroszország ezzel szemben épp ellentétes utat jár be: egyre inkább eltávolodik Európától, és a saját útját egyengeti. Oroszország reális célja az alternatívák keresése: Kínával vagy a harmadik világ egyre erősödő országaival keresni és építeni kapcsolatokat, és persze Kelet-Európával megpróbálni újra megtalálni a közös hangot.
Egy biztos, hogy a maga nemében mindkét ország jelentős, és egyik sem lebecsülendő. Ez a két hatalom esett most egymásnak. A nyílt katonai konfliktus ilyen hatalmak között szóba sem jöhet, de mostantól ott próbálnak egymásnak keresztbe tenni, ahol tudnak - ezen a téren pedig sem Putyint, sem Erdogant nem kell félteni.
Merre tovább?
Kérdés, hogy mit lehet tenni egy ilyen helyzetben. Milyen lehetséges forgatókönyvek vannak? Putyin vagy Erdogan győz?
Az egyik lehetséges forgatókönyv, hogy az orosz szankciók megtörik Törökországot. Ebben az esetben Erdogan elbukna. Itt valamit le kell szögezni: a nyugatnak nem érdeke Erdogan mellé állni. Erdogan ugyanolyan rosszfiú a nyugat szemében, mint Putyin. Az Iszlám Állammal történő kereskedelemmel kapcsolatos vádak ráadásul még súlyosabbak a párizsi terrorcselekmények és az Európa-szerte növekvő terrorfenyegetettség tükrében.
Persze fel kell tenni a kérdést: milyen lenne egy Erdogan utáni Törökország? Várható-e egy demokratikus fordulat, vagy pedig a hadsereg átveszi az ország irányítását, ahogy történt az például Egyiptom esetén? Ezt nehéz megjósolni, egy biztos: a török stabilitást hosszú időre el lehetne felejteni. Újra központba kerülne a kurdok vagy örmények ügye, akiknek jogai a mai napig nem biztosítottak. Még érdekesebb kérdés, hogy mi várna Európára? Valószínűleg még a mostaninál is élesebb migránshullám, amit lehetetlenség lenne feltartóztatni a törökök közreműködése nélkül. Viszont cserébe az Iszlám Állam elveszítene egy fontos pénzügyi bevételi forrást, ami elősegíthetné, hogy Asszád és Putyin rendet rakjanak a térségben.
És ha Erdogan győz? Egyáltalán tud győzni? Olyan értelemben biztosan nem, hogy Putyint megbuktassa. Ebben az esetben Törökországban tovább erősödne a diktatúra. És továbbra is fennmaradna a pénzügyi kereskedelem az Iszlám Állammal. Törökország pénzeket kérne a határőrizetért és a migránskérdés kezeléséért cserébe az Európai Uniótól, ahogy teszi azt most is. Persze ekkor nehezebbé válna az ISIS legyőzése, ami továbbra is egy instabil állapotot eredményezne a Közel-Keleten. Egy biztos: nem úgy néz ki, hogy Európának bármelyik megoldás jó lenne. Megint egy olyan kérdés, ahol Európa csak külső szemlélőként lehet jelen.
Te hogyan látod? Milyen irányban fognak alakulni az események? Írd meg kommentben!
