Ha majd 100 év múlva valaki fellapoz egy történelemtankönyvet, akkor szinte biztosak lehetünk benne, hogy 2016 a fontosabb évszámok közt fog majd szerepelni. Kevés olyan év van a történelemben, mely meghatározó erővel bír - és az idei esztendő éppen ezek közé tartozik. Az év folyamán nagyon sok olyan esemény történt, melyek újfajta folyamatok elindítói, és a világpolitika átalakulásához vezetnek majd. Előre még nem látjuk a folyamatokat, de ezt az évet előre megjósolni aligha lehetett volna. Világszerte látjuk az elitellenes erők/nézetek erősödését, és egyfajta kiábrándultság tapasztalható. Jelen bejegyzés célja összeszedni 2016 legfontosabb eseményeit - a teljesség igénye nélkül. És a világpolitikai eseményeken túl egy hazai vonatkoztatású esemény is a listára került. Az eseményeket időrendi sorrendbe tettem.

2016. 11. 21. egy új időszámítás hazánk történelmében. Talán furcsa így kimondani, de ez az a nap, melytől kezdve nincs legitim kormánya Magyarországnak. A Fidesz ugyanis visszautasította a Jobbik alaptörvény-módosítását, mely szó szerint egyezett a Fidesz javaslatával, csak épp a letelepedési kötvényt tiltotta volna. De be kell látnunk: ennek mélyebbre ható következtetései vannak, mint amit elsőre gondolnánk. És bizony ki kell mondani a végső szót: ez a kormány megbukott. Most már csak egyetlen valódi legitim lépést tehet Orbán: benyújtja a lemondását.

Nemrég egy elég kimerítő interjút adott Karácsony Gergely (A PM társelnöke, Zugló polgármestere). Akinek van kedve hozzá, az itt elolvashatja; aki pedig ezt túl hosszúnak találja, annak ajánlom az Index rövid kivonatát (itt). Tulajdonképpen elég sok felvetés történt az interjúban, amik már-már hasonlítanak egy programhoz. Vannak pontok, amik elsőre akár még szimpatikusnak is tűnhetnek, azonban ha mélyebben megvizsgáljuk őket, akkor hamar rá kell jönnünk, hogy Karácsony Gergely bizony álomvilágban él, és nagyon úgy tűnik, vele együtt az egész baloldal is, amiből képtelen kitörni. Miközben ők szabadidejüket álmodozással töltik, a Fidesz a realitások kőkemény talaján kormányozza az országot, és nem úgy tűnik a közvélemény-kutatási adatokat böngészve, hogy népszerűsége meginogni látszik. De nézzük is Karácsony felvetéseit.

Bár mi jól aludhattunk, de az óráink ismét nem: ma hajnalban sajnos ismét tekerni kellett egyet az óránkon. Ezt az ide-oda állítgatás furcsa mód félévente eljátsszuk, és közben fel se tesszük magunknak a kérdést: van ennek egyáltalán értelme? Most megpróbálok minden javaslatot és érvet felhozni, hogy kell-e nekünk ez egyáltalán?

A hétvége sem volt túlságosan unalmas politikai szempontból. A Mediaworks ugyanis bejelentette, hogy megszűnik a mindenki által ismert újság, a Népszabadság. A jobboldal ezt rezignáltan vette tudomásul, míg a baloldalon óriási botrány kezdődött. Hogy valóban óriási-e, azt lehet vitatni. Mint ahogy azt is, hogy minden lépése jogos-e ennek a botránynak. Lássuk csak!

Hosszú ideje nem volt már bejegyzés, de most a népszavazás kapcsán nekem is meg kell szólalnom. Ma már talán kicsit mindenki higgadtabb, és az eredmények tudatában mindenki boldogan hátradőlhet. Mindenki? Nos, igen, úgy tűnik, hogy - ilyen se fordult még elő sokszor - de minden pár sikerként kommunikálja a népszavazás eredményét. De vajon kinek van oka örülni, és kinek van oka szomorkodni? Próbáljuk meg félretenni a pillanatnyi indulatokat, és higgadtan megválaszolni ezt a kérdést.

Érdekes a politikai uborkaszezon. A parlament ilyenkor nem ülésezik, nincsenek fontos napirendi kérdések. Valahogy kevés az aktuálpolitikai történés is. Hacsak nem tekintjük annak a sajnálatos terrortámadásokat, amik az utóbbi hetekben rázták meg Európát. Ilyenkor valahogy az ember nem annyira foglalkozik politikával. De arra mindenképpen jó ez az időszak, hogy elidőzzünk olyan kérdéseken, esetleg elmerengjünk olyan politikai problémákon, amik nem kapcsolódnak ugyan az aktuálpolitkához, de mégis napi szinten meghatározzák a sorsunkat. Talán arra is jó az ilyenkor való elmélkedés, hogy a pártokat egy kicsit kivonjunk a gondolatainkból, és csupán a lecsupaszított politikai valósággal foglalkozzunk. Mostani írásom is egy ilyen, filozofikusabb, elgondolkodtatóbb írás lesz, és ennek megfelelően nagyobb terjedelmű. A kérdés, ami engem foglalkoztat már egy ideje az a felelősségvállalás. Vajon mekkora felelősség hárul az államra, és mekkora az egyénre? És az állam eleget tesz-e a felelősségéből adódó kötelezettségeinek? Ezekre a kérdésekre keresem a választ.

Szép napra ébredtünk ma. Ez a nyár második hónapjának első napja. Véget ért az iskolaidőszak, az emberek többsége erre a hónapra időzíti a nyári vakációt. A nép a labdarúgó Európa Bajnoksággal van elfoglalva. A parlament nem ülésezik. Szép, politikától mentes napra ébredhettünk tehát. És akkor jön a hidegzuhany: mától érvényes a szülőtartás intézménye. De miről is van szó?

Nincs mese, Nagy-Britannia megszavazta a kilépést az Unióból. A britek szavaztak és döntöttek. Ez a döntés az övék, a brit állampolgároké. De nem mehetünk el e mellett szó nélkül. Jó ez nekik? És legfőképp: jó-e ez nekünk? Ezekre a kérdésekre próbálok válaszolni.

Kedves olvasók! Ahogy ígértem, sor kerül az első politikai tartalomtól mentes bejegyzésre, azaz a Hétvégi pihenőre. Lassan közelednek az ünnepek, és ilyenkor az embereknek több szabadidő jut, azonban néha nehézséget okoz a hirtelen ránk szakadt szabadság eltöltése. A továbbiakban néhány tippet szeretnék adni, mivel is lehet eltölteni ezt a szabadidőt.